Egy gitár hangját sok minden formálja: a hangszerész keze, a test mérete és formája, a fedlap belső merevítése, a húr — és a fa. Ezen az oldalon azt a hat fafajtát mutatjuk be, amellyel gitárjaink leírásában a leggyakrabban találkozik: a rózsafát, a cédrust, a mahagónit, az ébent, a lucfenyőt és a juhart. Mindegyiknél elmondjuk, hogyan szól, hogyan néz ki, a gitár melyik részére kerül, honnan jön, és mi a története.
Egy dolgot előre érdemes tudni. Amit egy fa hangjáról olvas, az tájékoztató jellegű: ugyanaz a fafajta két különböző gitárban másként szólhat, mert a hangot a hangszer egésze adja. Ezért a legjobb próba mindig a kipróbálás — a boltban nyugodtan, akár több gitárt egymás után is kézbe vehet.
Mit jelentenek a gitár részei? A fedlap a test teteje: ez rezeg együtt a húrokkal, és ez adja át a rezgést a levegőnek. A hát és az oldal (más néven káva) zárja a testet. A nyak tartja a húrokat, rajta fekszik a fogólap, amelyre az ujjunkkal lefogjuk a húrt.
Tartalom
Rózsafa (paliszander)
Ha egy klasszikus gitár hátára vagy oldalára néz, nagy eséllyel rózsafát lát. A név nem egyetlen fát jelöl: rózsafának elsősorban a Dalbergia nemzetségbe tartozó trópusi fák anyagát nevezik. Magyarul ugyanezt a fa-csoportot paliszandernek is nevezik. Az angol rosewood (rózsafa) nevet a fa erős, édes, évekig megmaradó illatáról kapta. A kereskedelemben néha olyan fát is rózsafának hívnak, amely nem Dalbergia: ilyen például a Santos- vagy bolíviai rózsafa, amely a Machaerium nemzetség fája.
Hogyan szól
Klasszikus gitáron a rózsafa hát és oldal a hang kitartását, zengését segíti. A flamencogitárok között is megkülönböztetik a rózsafa hátú „negra” gitárt, amelynek hangját mélyebbnek és zengőbbnek írják le, mint a ciprus hátú „blanca” változatét.
Fontos azonban tudni, hogy a klasszikus gitár hangjában a fedlapé a főszerep. Ezt a 19. századi spanyol mester, Antonio de Torres egy kísérlettel mutatta meg — erről a lucfenyőnél bővebben írunk.
Hogyan néz ki
Az indiai rózsafa színe az aranybarnától a mély, lilás barnáig terjed, sötétebb, szinte fekete csíkokkal; a fa idővel sötétedik. A brazil rózsafa csokoládébarnától a vöröses-lilás barnáig változik, sötét erezete néha különleges, „tájképszerű” rajzolatot ad. A paliszanderre általában bíbor-vöröses-barnás szín és sötétebb erezet jellemző.
Hova kerül a gitáron
- Hát és oldal: a rózsafa egyik leggyakoribb helye.
- Fogólap: a rózsafa a fogólapok gyakori anyaga is; a klasszikus gitárok fogólapja leggyakrabban ében, de sokszor rózsafa.
- Klasszikus gitáron az indiai rózsafa hát és oldal mellé jellemzően lucfenyő vagy cédrus fedlap kerül.
Honnan jön
A Dalbergia nemzetség fái Közép- és Dél-Amerika, Afrika, Madagaszkár és Dél-Ázsia trópusi vidékein élnek. A ma legszélesebb körben használt fajta az indiai rózsafa (Dalbergia latifolia), amely Indiában, Srí Lankán és Indonéziában nő, és ültetvényen is termesztik. A brazil rózsafa (Dalbergia nigra) Brazília keleti esőerdeiből származik. A madagaszkári rózsafát vöröses színéért becsülik.
Története
A nyugati világban a legnagyobb becsben a brazil rózsafát tartották. A gitárépítésben a brazil rózsafa sokáig a hát és oldal legjobbnak tartott anyaga volt. Mára ritka és drága lett, ezért a hangszerkészítők az 1960-as évek közepétől egyre inkább az indiai rózsafát használják helyette. Az indiai rózsafa egyik régi kereskedelmi neve egyébként „bombayi feketefa” volt; a fa idővel mélyen besötétedik.
A rózsafa nemcsak a gitárban otthonos: díszes bútorok, parketta és esztergált tárgyak is készülnek belőle, és a marimba hanglapjainak is ez a kedvelt fája.
Ha kíváncsi, mit jelent mindez a gyakorlatban, a boltban szívesen lejátszunk Önnek egymás után egy rózsafa és egy mahagóni hátú gitárt.
Cédrus
A „cédrus” a gitárépítésben két különböző fát jelent, és egyik sem valódi cédrus. A fedlapra kerülő cédrus a nyugati vörös cédrus (Thuja plicata), amely valójában a ciprusfélék családjába tartozik. A nyakhoz használt „spanyol cédrus” (Cedrela odorata; a gitárgyártók gyakran hondurasi cédrusnak is hívják) pedig a mahagóni közeli rokona. A spanyol cédrus a nevét a valódi cédruséra emlékeztető illatáról kapta.
Hogyan szól
A cédrus fedlapú klasszikus gitár hangját a hangszerészek melegebbnek, de kevésbé áttetszőnek írják le, mint a lucfenyőét. Elterjedt nézet, hogy a cédrus fedlap már új korában közel a legjobb formáját hozza, míg a lucfenyőnek idő kell a kiteljesedéshez.
Hogyan néz ki
A vörös cédrus vöröses-rózsaszínes barna, gyakran sötétebb csíkokkal. Ránézésre melegebb, sötétebb tónusú, mint a világos lucfenyő. Puha fa, ezért a cédrus fedlap könnyebben benyomódik és karcolódik — érdemes rá kicsit jobban vigyázni. A spanyol cédrus világos rózsaszínes-vöröses barna, és idővel sötétedik. Gyantás, illatos fa, amely természeténél fogva ellenáll a korhadásnak és a rovaroknak — nem véletlen, hogy szivartartó dobozokat (humidorokat) is készítenek belőle.
Hova kerül a gitáron
- Fedlap: a klasszikus gitárok fedlapjához a vörös cédrus hibátlan, radiálisan (álló évgyűrűvel) fűrészelt anyagát használják.
- Nyak: a spanyol cédrus a klasszikus és a flamencogitárok nyakának hagyományos anyaga. A hagyományos spanyol építésnél a nyak és a testbe nyúló talp egy darabból készül, és az oldalak ebbe illeszkednek.
Honnan jön
A vörös cédrus Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén, az Egyesült Államok északnyugati részén és Kanadában nő. Hatalmas fa: 50–60 méter magasra is megnőhet. A spanyol cédrus Közép- és Dél-Amerikában és a Karib-térségben őshonos.
Története
A vörös cédrust a csendes-óceáni partvidék őslakói kenuk, totemoszlopok és szerszámok készítésére használták. A gitárba jóval később került: Antonio de Torres, a mai klasszikus gitár megalkotója még mindig lucfenyő fedlapot használt. Cédrus fedlapú klasszikus gitárokról az 1950-es évekből vannak feljegyzések, de igazán népszerűvé akkor vált, amikor a spanyol José Ramírez III 1962 körül rendszeresen használni kezdte. Azóta a lucfenyő mellett a cédrus a klasszikus gitár fedlapjának másik gyakori anyaga, és kisebb, de növekvő mértékben az acélhúros akusztikus gitárokon is megjelent.
A cédrus nagyon könnyű fa — köbméterenként kb. 370 kilogramm —, mégis rugalmas és erős, ezért jó fedlap készülhet belőle.
A boltban egymás után is kipróbálhat egy cédrus és egy lucfenyő fedlapú gitárt — és a saját fülével döntheti el, melyik tetszik jobban.
Mahagóni
A mahagóni a gitárépítés régóta kedvelt fája. A „valódi” mahagóni a Swietenia nemzetség három fajától származik, amelyek Amerikában őshonosak. A mahagóni név azonban sok más fa kereskedelmi nevében is szerepel, amely színében és szerkezetében hasonlít rá — ilyen például az afrikai mahagóni (a Khaya nemzetség fái) vagy a szapeli.
Hogyan szól
Klasszikus gitáron a mahagóni a rózsafa mellett a hát és az oldal gyakori anyaga; mindkettőt a hang kitartásáért választják. A hangszerkészítők a mahagóni hangját általában kiegyensúlyozottnak, a középhangokban erősnek írják le, a rózsafáénál visszafogottabb felhangokkal. Ezek a leírások főként acélhúros gitárokról szólnak — a klasszikus gitár hangjában a fedlapé a főszerep. Az amerikai blues-, folk- és countryfelvételek sok acélhúros gitárja is mahagóniból készült.
Hogyan néz ki
Színe a halvány rózsaszínes barnától a mélyebb vöröses barnáig terjed, és idővel sötétedik. Polírozva meleg fényt kap, és a mahagóni jellegzetessége, hogy felülete a fény beesési szögétől függően „játszik”, csillog. Szálirányra lehet egyenes, de hullámos vagy váltakozó is.
Hova kerül a gitáron
- Hát és oldal: a gitárok hátának és oldalának egyik klasszikus anyaga.
- Nyak: stabil, jól megmunkálható fa, ezért nyakhoz is használják.
- Fedlap: néhány gitáron a fedlap is mahagóni, bár akusztikailag nem ezt tartják ideálisnak.
- Az elektromos gitárok közül több tömörtestű modell teste is mahagóniból készül.
Honnan jön
A gitárépítésben ma leginkább használt faj a nagylevelű, más néven hondurasi mahagóni (Swietenia macrophylla), amely Mexikótól Közép- és Dél-Amerikán át az Amazonas-medence délkeleti részéig őshonos. Ma ültetvényeken is nagy mennyiségben termesztik, többek között Ázsiában; a nemzetközi kereskedelemben forgó valódi mahagóni nagy része ma ilyen ültetvényről származik.
Története
A mahagóni európai használata a 16. század végén kezdődött, és a 17. század közepétől lendült fel igazán a karibi kereskedelem révén. A 18. és 19. században már világszerte keresett árucikk volt; nagy szélességű deszkái miatt a finom bútorok kedvelt anyaga lett, és „a világ első számú bútorfájaként” is emlegették.
A három valódi mahagónifaj közül a nyugat-indiai, más néven kubai mahagóni (Swietenia mahagoni) Florida déli csücskében és a Karib-térségben honos, a csendes-óceáni mahagóni (Swietenia humilis) pedig Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékének száraz erdeiben. Spanyolul a mahagóni neve caoba. A spanyol cédrus egyébként a mahagóni közeli rokona: gyakran egymás mellett nőnek az erdőben.
Magának a „mahagóni” szónak az eredete máig vitatott. Az egyik elmélet szerint egy nyugat-afrikai, joruba szóból ered, amelyet a Karib-térségbe hurcolt emberek vittek át a hasonló amerikai fákra; más nyelvészek ezt valószínűtlennek tartják.
A hangszerkészítők a mahagónit kiemelkedő méretállósága és könnyű megmunkálhatósága miatt kedvelik.
Ében
Az ében a gitár „fekete gyöngyszeme”: kemény, sűrű, mélyfekete fa, amelyet évezredek óta nagy becsben tartanak. Az ébenfa a Diospyros nemzetségből származik — ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint a datolyaszilva.
Hogyan szól
Az ébent a fogólapon elsősorban keménysége és kopásállósága miatt kedvelik. Sima tapintású, és nagyon sűrű fa: köbméterenként kb. 955 kilogramm. Néhány ébenfaj olyan sűrű, hogy elsüllyed a vízben. A fogólapon ez azt jelenti, hogy jól bírja a mindennapos kopást.
Hogyan néz ki
A legismertebb, gaboni ében mélyfekete, alig látható erezettel; ritkán sötétbarna vagy szürkésbarna csíkok is előfordulnak benne. Polírozva erős fényt kap. Megmunkálni nehéz: rendkívül sűrű, gyorsan tompítja a szerszámok élét. Mivel a természetes ében nem mindig egyenletesen fekete, gyakran színezik is, hogy egyöntetűbb legyen. A makasszári ében ezzel szemben csíkos rajzolatú.
Hova kerül a gitáron
- Fogólap: a klasszikus gitárok fogólapjának leggyakoribb anyaga.
- Húrláb: gitárokon a húrláb (a fedlapon ülő híd) is készülhet ébenből.
- A vonós hangszereken — hegedűn, brácsán, csellón, nagybőgőn — a fogólap, a húrtartó és a hangolókulcsok szintén gyakran ébenből készülnek.
Honnan jön
A gaboni ében (Diospyros crassiflora) Nyugat- és Közép-Afrika esőerdeiben nő. Nevét Gabonról kapta, mert korábban főleg onnan szállították; ma inkább Kamerunból származik. Más ébenfajok Ázsiában nőnek: a ceyloni ében például Dél-Indiában és Srí Lankán, a kamagong néven ismert ében a Fülöp-szigeteken honos. Az ébenfák általában nem túl magas fák, viszonylag kis törzsátmérővel. A gaboni ébenfa például jellemzően csak 15–18 méter magasra nő, törzse 60–100 centiméter vastag.
Története
Az ében egyike a legrégebben használt nemes faanyagoknak. Már az ókori egyiptomi sírokban is találtak belőle faragott tárgyakat; egy ébenből készült címke Den fáraó sírjából, nagyjából i. e. 3000-ből maradt fenn. Maga az „ében” szó is egyiptomi eredetű: az óegyiptomi hbny szóból a görögön és a latinon át jutott el az európai nyelvekbe.
Hagyományosan ébenből készültek a sakkfigurák fekete bábui; zongorák fekete billentyűi és egyes fafúvós hangszerek — klarinét, oboa, piccolo — teste is készülhet belőle. Ma is a világ legdrágább faanyagai között tartják számon. Sok gitárpengető is ébenből készül.
Érdekesség, hogy nem minden mélyfekete fa ében: a kelet-afrikai grenadilfa a rózsafával egy nemzetségbe, a Dalbergia-k közé tartozik, és sok szempontból talán értékesebb is, mint a „valódi” ébenfák.
Ha gitárt választ, érdemes megnézni a fogólapot is: a boltban szívesen megmutatjuk, mire figyeljen.
Lucfenyő
A klasszikus gitár hangjának szíve a fedlap, és a fedlapok hagyományos fája a lucfenyő. Angolul spruce, a hangszerész-nyelvben gyakran a származási helye szerint nevezik: európai, német, alpesi vagy olasz lucfenyő.
Hogyan szól
A lucfenyő a súlyához képest rendkívül merev. Ez a fedlapnál nagy előny: a könnyű, mégis erős lemez a húrok rezgését könnyen átveszi és hanggá alakítja. A lucfenyő fedlapot a hangszerészek tiszta, áttetsző hangúnak és széles hangerő-tartományúnak írják le. Elterjedt nézet, hogy a lucfenyő fedlapnak időre van szüksége, hogy kiteljesedjen — vagyis a gitár játék közben „beérik”. A cédrushoz képest a lucfenyő hangját tisztábbnak, a cédrusét melegebbnek tartják.
Hogyan néz ki
Világos, krémfehér fa, enyhén sárgás vagy vöröses árnyalattal. Finom, egyenletes szerkezetű, a szála egyenes. Az észak-amerikai szitkai lucfenyőn néha különleges, „medvekarom” nevű rajzolat is megjelenik, amely a medve karmolására emlékeztet.
Hova kerül a gitáron
- Fedlap: a legtöbb húros hangszer hangsugárzó lemeze, a fedlapja szigorúan válogatott lucfenyőből készül. A hegedű, a lant, a mandolin, a csembaló és a zongora rezonánslemeze is gyakran lucfenyő.
- Klasszikus gitáron a lucfenyő fedlap mellé rózsafa, mahagóni vagy juhar hát kerülhet.
- Ha egy gitárunk leírásában a fedlapnál csak „fenyő” áll, az lucfenyőt jelent.
Honnan jön
A közönséges lucfenyő (Picea abies) Észak-, Közép- és Kelet-Európa fája. Az Alpokban és a Kárpátokban 800 és 1800 méter között alkot zárt erdőket, és Magyarországon az Alpokalján tartják őshonosnak. A közönséges lucfenyő Európa gazdaságilag egyik legfontosabb tűlevelű fája. A hangszerépítésben más lucfenyőfajokat is használnak, például az észak-amerikai szitkai (Picea sitchensis) és Engelmann-lucfenyőt. A szitkai lucfenyő Észak-Amerika északnyugati részén nő, és nagy, egyenes szálú darabokban is elérhető.
Története
A lucfenyő a vonós és pengetős hangszerek fedlapjának hagyományos fája. Az Alpokban, főként 1200 méter fölött nő egy különleges formája, a „mogyorós lucfenyő” (német nevén Haselfichte; a magyar név a mi fordításunk). A róla mint hangszerfáról szóló tiroli tudás 2011 óta szerepel Ausztria nemzeti szellemi kulturális örökség-jegyzékében, amelyet az osztrák UNESCO-bizottság vezet; a jegyzék leírása szerint olasz hangszerkészítők, köztük Antonio Stradivari is kedvelték ezt a fát.
A klasszikus gitár történetében a lucfenyő különösen fontos. Antonio de Torres (1817–1892), akit a 19. század legjelentősebb spanyol gitárkészítőjeként tartanak számon, és akinek terveivel a mai klasszikus gitár megszületett, minden gitárjához európai lucfenyő fedlapot használt. Úgy gondolta, hogy a gitár hangjának kulcsa a fedlap: nagyobb testet, vékonyabb, könnyebb, legyezőszerű merevítéssel erősített fedlapot épített. Hogy bebizonyítsa, a hangot a fedlap adja, nem a hát és az oldal, 1862-ben papírmaséból készült hátú és oldalú gitárt épített. A legyezőszerű merevítés valamilyen változatát a hangszerészek többsége ma is használja.
A lucfenyőt sok helyen karácsonyfának is ültetik.
Juhar
A juhar a gitárépítés „világos” fája: halvány színe és gyakran lángoló rajzolata miatt messziről felismerhető. Gitárjaink leírásában juharként vagy jávorként is szerepel. Európában a hangszerekhez leginkább a hegyi juhart (Acer pseudoplatanus) használják, Észak-Amerikában a cukorjuhart (Acer saccharum).
Hogyan szól
A flamencogitárok hátára és oldalára a juhart — a ciprussal együtt — éppen azért választják, mert hangosabb hangot és határozottabb hangindítást ad.
Hogyan néz ki
A juharnál a fa külső, világos részét használják: színe a szinte fehértől a krémszínig terjed, néha vöröses vagy aranyos árnyalattal. Különösen keresett a lángos (más néven csíkos vagy hullámos) juhar: ennél a farostok hullámosan nőnek, és a felületen fénytől függően hullámzó, „lángoló” csíkok jelennek meg. Ez a rajzolat nem a szálirány, hanem a rostok hullámzásának következménye. Ismert a madárszemes juhar is, apró, pontszerű rajzolattal.
Hova kerül a gitáron
- Hát és oldal: klasszikus és akusztikus gitárokon egyaránt előfordul, a flamencogitárok hagyományos anyagai között is szerepel, és a ciprussal együtt a juhar adja ezeknek a gitároknak a jellegzetes, világos testszínét.
- Nyak és fogólap: elektromos gitárokon gyakori a juharnyak; némelyiknél a nyak és a fogólap egyetlen darab juharból készül.
- A hegedűcsalád hangszereinek hátát és oldalát hagyományosan juharból készítik.
Honnan jön
A hegyi juhar Közép-Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos; elterjedése Belgiumtól és Portugália közepétől a Déli-Kárpátokig és a Fekete-tenger nyugati partvidékéig húzódik. Kemény, rugalmas, jó minőségű fa, a magyar szakirodalom a játék- és hangszerkészítés egyik legfontosabb alapanyagaként tartja számon. A cukorjuhar Észak-Amerika északkeleti részén nő. A hegyi juhar latin neve, a pseudoplatanus azt jelenti: „ál-platán”, és a Brit-szigeteken ma is egyszerűen sycamore-nak hívják.
Története
A juhar a hegedűkészítésben is nagy hagyományú fa. A cremonai hegedűkészítők, köztük Stradivari és Guarneri, valószínűleg a bosnyák juhar néven ismert fát használták.
Kevesen tudják, hogy Antonio de Torres fennmaradt gitárjain a hát és az oldal leggyakoribb anyaga éppen a juhar volt. Egyik 1864-es gitárja, amelyet eredetileg saját magának épített, lángos juhar hátat és oldalt kapott, és 1869-ben Sevillában Francisco Tárregához, a modern klasszikus gitárjáték atyjához került. Egy másik Torres-gitár madárszemes juharból készült.